Szinay Balázs: Fehér Isten

by 9:09 1 megjegyzés


Megesik még, hogy a lét szerelmes lesz, s nekiered,
magányos bolygóján többé meredve nem ácsorog,
az ember sem hallgat tovább furcsa jövendölésre,
ha Isten szemében a fehér világ-fény felragyog.

És Istenné nő minden, mi kedvesébe feledkezik,
elszalad a kettősség, az életkapun bekopog,
fehér pusztából havas táj lesz, s az Andokból préri,
míg öleli társa lelkét, mind, mi egymásba forog.

Rányitja szívét a szellemre a megszeppent, ősz tér,
táncra kél a fény minden alakon, teste mosolyog,
táltost hív az égközépre, légi útra a Tejút,
míg leszökik lassan, ami fent van, s boldog, ha zokog.

Ártatlanság, béke bújik a Hold és Nap szemébe,
s olvas az ember az ég lelkében, lénye túlcsorog,
ha felnéz s énje csúcsáról látja égi kedvesét,
ki szívébe olvadva nászuk dús teljében ragyog.

***

Megesik még, hogy a világ színei összegyűlnek
és színéből a sok tarka önként enged, s lesz fehér,
tiszta égtengerben átmosott, mely pályájáról letér,
ha a menny és a bolygók olykor szerelembe esnek.

Szinay Balázs

Szerkesztő

Cras justo odio, dapibus ac facilisis in, egestas eget quam. Curabitur blandit tempus porttitor. Vivamus sagittis lacus vel augue laoreet rutrum faucibus dolor auctor.

1 megjegyzés:

  1. Király! Mert a királyság bennünk van. :)

    (dongó)

    VálaszTörlés